Hírek

Minden ami fontos

Vízilabda. A háromszoros olimpiai bajnok legendának az egykori orvosa szerint olyan génjei vannak, hogy el kellene adni őket

A neves angol rendező, Peter Brook mondta egyszer: „Bejön az ember az üres színpadra, és a közönség nem érez semmit. Aztán bejön egy másik ember, és vele jön az egész színház.” A hasonlat Kárpáti Györgyre is igaz, mert ahol ő színre lép, ott vele jön a magyar sport is. Hihetnők, hogy mindent elmondtak már a róla írott könyvekben, de Kárpátival nem lehet betelni. Különben is, egy idő után másként lát és ítél az ember.

– Nyolcvanegy évesen mivel tölti a legtöbb időt?

– A telefonálgatással… Három-négy iskolába jártam, plusz vízilabdáztam negyven évig, tehát van elég ismerősöm. A legtöbb telefonáló bemutatkozik, és így kezdi: „Emlékszel?” Ilyenkor aztán gondolkozom, hogy mit is mondjak. Ha azt mondom kerekperec, hogy nem emlékszem, ez nem jó. Sírba döntöm a telefonálót. Ha azt mondom, hogy emlékszem, akkor rákérdez erre és arra, és én csapdába kerülök, mert nem tudok mit válaszolni. Borzalom… Puskás Öcsi és Papp Laci, akikkel hosszabb időt töltöttem Ausztráliában és Amerikában, élménybeszámolói alkalmával erre a kérdésre mindenkinek azt válaszolta, hogy persze, emlékszik. Aztán mondták nekem, hogy fogalmuk sincs, ki is a pali! Az egyik azzal jött, hogy „Lacikám, emlékszel, amikor Angyalföldön rávertem az »etetődre«”? Ami nehezen képzelhető el, de Laci bólintott, mert így békén hagyta a kérdező.

Tovább a cikkre

Orvosa parancsára feküdt be a kardiológiai osztályra a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György, aki büszkén újságolta a Borsnak: kiderült, kiváló egészségi állapotnak örvend. Kezelőorvosa azonban figyelmeztette, ha nem változtat az életvitelén, ne csodálkozzon, ha bajok lesznek.

– Hálás vagyok az orvosomnak, mert nála figyelmesebb doktorral még nem találkoztam. Már 21 éve ő a kardiológusom. Hatvanéves koromban is ő küldött bypassműtétre. Azt mondta, el kell fogadnom, hogy a szívem már nem fiatalodik, ezért ideje lenne elkezdenem a 81 évesek életritmusában élni, mert nem lesz jó vége. De arra büszke vagyok, hogy ismerve az eddigi életemet, a doktor szerint egy mutogatnivaló csoda vagyok! Persze hozzátette, beláthatatlan, meddig leszek a szeretteim körében, mert orvosilag már nem lehet követni engem. Kérte, tényleg építsem le azokat a dolgokat, amelyek sok energiát vesznek el, mert a motor nem fogja bírni – árulta el a Borsnak Gyuri bácsi, aki úgy érzi, élete egyik legnehezebben teljesíthető parancsát kapta, mert a nyüzsgés és a teendők éltetik.

– A kórházban töltött idő alatt beláttam, nincs más választásom, ha élni akarok. Márpedig még sokáig szeretnék! Azt is megtanultam, hogy a szívem érdekében bizonyos pillanatokban el kell számolnom háromig, és engedményeket kell tennem, nincs mese – mesélte nevetve.

Kárpáti úgy érzi, megfiatalodott a kórházi léttől, de azért örül, hogy a húsvétot már a családjával töltheti.

– Fogytam öt kilót az elmúlt két hétben, ezért most szívesen nézek tükörbe, mert jól nézek ki! – nevette el magát, majd így folytatta: – Remek családom van. Biztos vagyok benne, hogy a feleségem és a lányom kitüntető figyelmét fogom élvezni. A fiam pedig az első számú tanácsadóm. Még nekem is túl okos! Ha úgy adódik, tíz perc alatt elmondja, mit kéne csinálnom. És rossz tanácsot még sose adott! – büszkélkedett Kárpáti.

Kárpáti György már elmúlt nyolcvanéves, mégsem lassít. Ennek meg is lett az eredménye. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó kórházba került, egy rehabilitációs osztályon vizsgálják. A Borsnak elmondta, korából adódóan már vannak egészségügyi problémái, de reméli, nincs komoly baja.



– Bízom benne, hogy nem sokáig kell itt lennem. A tervek szerint két hét múlva hazamehetek, de persze csak akkor, ha jók lesznek az eredményeim. Van itt egy osztályvezető orvos, aki már vagy húsz éve a kardiológusom, a barátom, ő pirított rám és parancsolt kórházba. Magamtól biztosan nem jöttem volna. Igaza van, el kell fogadnom, hogy már nem vagyok fiatal, elmúltam nyolcvan, lassítanom kell. Azt mondta, vissza kell vennem a tempóból, mert nem lesz ennek jó vége, és be kell látnom, ha sokáig szeretnék élni, márpedig szeretnék, ügyelnem kell magamra! – magyarázta Gyurika, aki a kórházban töltött időt arra fordítja, hogy kitalálja, miként könnyítsen az életén, hogy a felhajtás ne menjen az egészségére.

– Nehéz lesz. Sokan fordulnak hozzám, barátok, sportolók, ismerősök, hogy adjak nekik tanácsot, nyújtsak nekik segítséget. Sok energiát elvesz, hogy megpróbálok mindenkinek megfelelni. Előfordult, hogy valaki azért keresett meg, mert az unokáját nem vették fel az óvodába, és megkértek, járjak közben. Aranyos emberek, de le kell építenem ezeket a megkereséseket – morfondírozott Kárpáti, aki abban reménykedik, hogy az alapproblémái és a cukra mellett nem találnak nála más betegséget, s a kórházban töltött idő inkább csak a pihenésről fog szólni.